A tűzzománc (vagy röviden zománc) egy üvegszerű, színes bevonat, amit fém alapra (legtöbbször rézre, ezüstre vagy aranyra) visznek fel, majd nagyjából 800–1000 °C-on kiégetnek kemencében.

A hő hatására a por formájú zománc megolvad, és összeolvad a fém felületével – így egy tartós, fényes, színtartó réteget képez, ami nem kopik, nem fakul és nem rozsdásodik.

A zománc maga finomra őrölt üveg, amit különböző fémoxidokkal színeznek. A színek attól függnek, milyen anyag kerül bele: például a réz-oxid zöldet, a kobalt-oxid kéket, a vas-oxid vöröset és barnát, a mangán lilát ad.

A technika ősi – már az ókori Egyiptomban és a bizánci kultúrában is készítettek tűzzománcot –, de a mai kortárs ékszerészek is szívesen használják, mert egyszerre hagyományőrző és kísérletező műfaj.

A tűzzománc különlegessége, hogy:

• minden darab egyedi, mert a hő mindig másképp “rajzol”,

• a színek mélyek és ragyogóak, igazi festői hatásúak,

• és kézzel készült folyamat, amelyhez türelem, precizitás és érzék kell.